Mi jellemzi a magyarországi helyzetet a megváltozott munkaképességűek munkáltatásával kapcsolatban?
A megváltozott munkaképességűek elnevezés egy nagyon összetett társadalmi csoportot fed le. Azok az emberek, akiknek a munkaképessége megváltozott, lehetnek veleszületetten fogyatékosok- például a született mozgássérültek, vakok vagy gyengénlátók és így tovább - vagy szerezhették csökkent munkaképességüket valamilyen betegség, baleset által. Sokan vannak közöttük, pszichiátriai betegek és még sorolhatnánk. Foglalkoztathatóságuk is különböző. Ezért lehet mondani, hogy vannak csoportok, amelyek számára speciális munkakörnyezet kialakítására van szükség, s vannak olyanok is, akik számára semmiféle speciális feltételt nem kell megteremteni. Egy biztos, hogy foglalkoztatásuk helyzetük és problémáik pontos ismeretét igényli, olyan speciális személyes toleranciát és környzetet igényel, amelynek kiépítése nélkül hosszú távon nem foglalkoztathatóak.
Magyarországon a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása átalakulóban van. Dolgoznak akkreditált cégeknél, ahol vagy kizárólag. vagy túlnyomó részt őket foglalkoztatják. A gazdasági ösztönzők egyre elterjedtebbé teszik a nyílt piaci munkahelyen történő megjelenésüket is. Így nagyobb cégek – multik – is elkezdtek program szerűen megváltozott munkaképességű személyeket foglalkoztatni. Például – sokan láttuk vásárláskor is – azokat a plakátokat, amely az egyik nagy bevásároló központ falán hirdették, hogy a vásárlók toleranciájára számítanak a megváltozott munkaképességű alkalmazottak esetében. Cégünk 2000 óta foglalkoztatott megváltozott munkaképességű alkalmazottakat egyszerű csomagolási és kézi munkát igénylő tevékenységek végzésére. Folyamatosan követtük a törvények változásait, így mikor erre szükség lett akkreditáltattuk a céget. Dolgozóink között volt értelmi fogyatékos, mozgássérült, hallás és látás fogyatékos, cukorbeteg, pszichiátriai beteg, mozgásszervi fogyatékossággal küzdők. Célunk az volt, hogy a különböző sérültséggel küzdő emberek munkájukban kiegészítsék egymást. Tolerancia épüljön ki bennük egymás hiányosságaival kapcsolatban, s képessé váljanak a kooperatív együttműködésre. Az értelmileg sérültek igen jól foglalkoztathatóak a monoton feladatokban. Az ő számukra a változatlan munkafeladatok ismétlődése jelenti a stabilitást és a biztonságot. Sok pszichiátriai beteg monotónia tűrése minimális. Az ő számukra olyan feladatokat kell találni, ahol erre tekintettel vagyunk. Sokan az érzékszervi fogyatékosságuk mellett igen jó probléma megoldó képességgel vannak felszerelve, az ő képességeiket is nagyon kedvezően tudja a foglalkoztató alkalmazni. Így a munkafeladatok megszervezése és lebonyolítása nagyon jó eredménnyel szervezhető meg. Természetesen mindehhez az kell, hogy a munkáltató olyan munkafeladatokat tudjon a kezükbe adni, amelyeket jövedelmezően tudnak elvégezni. Számos olyan cég van ma Magyarországon, amely korábbi pályázatokból igen komoly eszköz és ingatlanpark birtokában saját termék létrehozását tudja megvalósatani (Pl. Főkefe, ERFO). A kizárólag bérmunkát végző cégek helyzete lényegesen nehezebb. Európai elvárás, hogy a csökkent munkaképességű emberek integrálódjanak be a nyílt munkaerő piacra. Dolgozzanak azokban a munkakörökben, amelyek az ő képességeikkel elláthatóak együtt egészséges – vagy inkább ép – munkatársaikkal. Ez nem csak a munkáltatók, hanem az általuk alkalmazott munkavállalók oldaláról is igényli a társadalmi szolidaritás talaján megnyilvánuló toleráns együttműködő képességet. Vegyük tudomásul, hogy sokszínű világunkban lehetőségeink különbözőek, s együttműködéssel a különböző képességek ellenére a munkában való helytállás megvalósítható. Úgy gondolom, pillanatnyilag az új törvényi feltételek megjelenését várja a munkaerőpiac ugrásra készen az alkalmazkodásra. |
Megéri-e őket alkalmazni?
A kérdést nem szabad így feltenni. Azt is kérdezhetnénk, hogy érdemes-e szülő korú nőket, vagy nyugdíj kor közelében lévőket alkalmazni. Ugye értelmetlen ezt így megfogalmazni? Bár tagadhatatlanul a háttérben megjelennek ezek a kérdések.
Mindannyiunk életében örömteli esemény a gyermek várás és gyermeknevelés – és persze sok-sok gonddal és nehézséggel is jár. Rokonaink, szüleink megöregszenek, s bármennyire távolinak tűnik, mi is elérjük egyszer a nyugdíj kort. És tagadhatatlan az is, hogy bármelyikünk bármikor megbetegedhet, tartósan és visszavonhatatlanul. A helyzet emberi oldalai határozzák meg a kérdésre adott választ. A társadalom fejlettségét az is jellemzi, hogyan kezeli ezeket a kényes dolgokat. Igen, foglalkoztatni kell a szülő korú nőket, s bár tagadhatatlan okozhatnak a kismamák foglalkoztatói terheket, mégis örömmel kell fogadnunk őket. A nyugdíj kor elérése különös időszak egy ember életében – közös ügy. Vigyáznunk kell idősödő munkatársainkra. Foglalkoztatásuk mindannyiunk számára fontos. És igen, a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatása is közösségi ügy. Megjeleníti azt a tényt, hogy mindannyian fontosak vagyunk, szükség van ránk és a munkánkra. Helyünk és szerepünk van – értékesek vagyunk. Megváltozott munkaképességű embereket nem megéri, hanem kell foglalkoztatni. Munkavállalónak jó-e ez?
Az új, komplex felülvizsgálat célja annak a vizsgálata, hogy milyen mértékű a megváltozott munkaképességű ember megmaradt munkavégző képessége, s a munkavégzése mely területeken valósítható meg.
Nem a csökkent értékűséget, hanem a megmaradt lehetőségeket vizsgálja. Ez a koncepció egész más megvilágításba helyezi a társadalmi hasznosságot, a képességek meglétét, a közösséghez való tartozás értékeit hangsúlyozva. Igen, a munkavállalónak jó, ha képességeinek, lehetőségeinek megfelelő munkát talál. Érzi fontosságát, társadalmi hasznosságát, nem beszélve jövedelmi helyzetének ugrásszerű javulásáról. Ez azonban csak akkor éri el célját, ha a megváltozott munkaképességű munkavállaló fogadására a munkáltató felkészül. Eldönti, melyek azok a munkakörök, amelyek betöltését meg tudja így oldani, s ki is alakítja az ehhez szükséges feltételeket. Ez nem csak azt jelenti, hogy például rámpát épít, hanem azt is, hogy emberileg is felkészül arra, hogy új alkalmazottjának milyen speciális problémái lehetnek. Például egy pszichiátriai beteg megfelelő orvosi ellátás mellett igen jó munkaerő lehet, teljesen tünetmenetesen képes munkakörét ellátni és munkatársi kapcsolataiban is kiegyensúlyozott. Azonban minden hónapban el kell mennie az orvosához, adott esetben a szükséges injekcióját meg kell kapnia. Betegségében előfordulhatnak visszaesések, átmeneti „furcsaságok”. Tudomásul kell vennie a munkáltatónak, hogy az orvosi vizsgálat napján nem dolgozik, s nem veszi zokon, ha szükség esetén néhány napot otthon marad. Akkor jó az embernek a munkahelyén, ha a munkáltató tudatosan felkészül a megváltozott munkaképességű személyek foglalkoztatására, s a velük való munka során folyamatosan érvényesíti is ezt a magatartását. Ez nem csak a munkavállalónak jó, hanem a munkáltatónak is. Tapasztalni fogja, hogy a megváltozott munkaképességű ember kitartó, felelősségtudó, munkáját megbecsülő és hálás alkalmazott, aki mindent megtesz azért, hogy munkáját maradéktalanul ellássa és lehetőleg minél tovább megőrizhesse munkahelyét. |
Emberi kérdések
A foglalkoztatás sohasem csak pénzkérdés.
A legjobb szervezet is romlik, ha magára marad, ezért a rehabilitációs munka sem az íróasztalnál ér véget.